Nem csupán visszatekinteni szeretnénk – hanem előre is nézünk. Azokra a napokra, melyeket még nem ismerünk, de amelyeket már most remélünk Krisztusban. Mert van egy mottónk, amely összeköt bennünket – egyszerű, mégis megújító erejű.

  "Krisztusban egyek!" Ez nem csupán egy jelmondat. Ez a küldetésünk, ezt szeretnénk megélni közösen. Nem vagyunk tökéletesek. Sokfélék vagyunk, eltérő történetekkel, gondolatokkal, vágyakkal. De ha Krisztussal és Krisztusban találkozunk – nem az számít, honnan jöttünk, hanem az, hogy hová tartunk együtt.

    Krisztusban egyek vagyunk

> amikor egymás terhét hordozzuk,

> amikor csendben meghallgatjuk a másikat,

> amikor a megbocsátás rögös útját választjuk,

> amikor az oltárnál nem csak egyéni kegyelmet, hanem közös kenyeret veszünk magunkhoz.

   Lehet, hogy néha kevesen vagyunk. De ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében – ott Ő jelen van. Ahol Krisztus jelen van – ott mindig több történik, mint amit emberi erő képes lenne létrehozni. 

   Krisztusban egyek vagyunk, ezért bátran merünk álmodni egy olyan jövőt, ahol a templom nem csak épület, hanem otthon; ahol a hit nem kötelesség, hanem öröm; ahol a közösség nem teher, hanem ajándék. Krisztus tesz eggyé bennünket, Ő az, Aki nem csak hidat épít közöttünk, hanem maga a Híd; Ő az, aki nemcsak vezet, hanem maga az Út; Ő az, Aki nem csak éltet, hanem maga az Élet!

   Hisszük, hogy a jövő nem valami, ami majd egyszer ránk szakad. A jövő itt kezdődik, most, ebben a pillanatban – a szívünkben, az imáinkban, a tetteinkben. A jövő akkor kezdődik, amikor meghalljuk Jézusnak a törvénytudóhoz intézett meg(fel)hívását: Menj és te is hasonlóképpen cselekedj! (Lk 10, 37)