ELŐRETEKINTÉS

A HIT ÚTJÁN, KRISZTUSBAN EGYKÉNT   

           Heréd, Héhalom, Zagyvaszántó egyházközségek előre tekintő meglátások

Amikor korunkban arról beszélünk, hogy terv, akkor mindenki valamilyen elvégzendő feladatra gondol, amelyet teljesíteni szükséges, és ha megvalósítottuk, akkor nyugodtan hátra dőlhetünk. Éppen ezért nem is nevezzük tervnek, hanem előre tekintő meglátásoknak. A keresztény életben, így az egyházközségek életében is célunk az örök élet, így nem csak kipipálni szeretnénk egy-egy elvégzett feladatot, megvalósult tervet, hanem nap, mint nap megélni.

Advent első vasárnapjától kezdődő új liturgikus évben ennek megélésére, gyakorlatba ültetésére hívjuk a kedves testvéreket. Minden egyházközségünk más és más. Hasonló sok dologban, de legalább ugyanannyiban különböző is. Éppen ezért az elsődleges célunk, valami olyannak a megélése, felelevenítése, amely minden közösségünkben jelen van.

Egyházközségeink legfőbb erősségei-kihívásai

• Hitünk Jézus Krisztusban, Aki valóban jelen van az Oltáriszentségben.
• Elkötelezettség múltunk megőrzése és ugyanakkor közösségi életünk megújítása iránt.
• Jó példák megismerése, meghonosítása közösségünkben.
• A meglévő erőforrások (humán-anyagi) felmérése, hatékonyabb kihasználása.
• Közösségeink nyitottsága, befogadókészsége és annak esetleges növelése

    Ezeknek igazi, önmagunkban való tudatosítása céljából is szükséges egy őszinte, személyes válasz arra a kérdésre: Nyitott vagyok-e én személyesen, mint az egyházközség tagja, együttműködni a Szentlélekkel közösségünk lelki megújításában, hitünk élénkségének visszaszerzésében, és az evangélium üzenetének megújult lelkesedéssel való terjesztésében?

   Célunk, hogy befogadó és virágzó közösségként tudjunk növekedni, a magunk sokszínűségében, ahol az Istenbe vetett hit táplál minket, ahol merünk a Szentlélekre hagyatkozni, és engedni, hogy Isten Igéje és a szentségek megerősítsenek, ezáltal legyen bátorságunk más embereket is meghívni, hogy találkozzanak Jézus Krisztussal.

Éppen ezért, mi a közösség tagjai szeretnénk (vágyunk rá)…

• Jézus Krisztus tanítványaiként az evangéliumot élni és hirdetni

• A liturgikus alkalmakon (szentmise, szentségimádás, imaórák, rózsafüzér) és más lelki növekedési lehetőségeken, és azokban aktívan részt venni, részt vállalni

• Az időseket, rászorulókat látogatni, róluk gondoskodni erőnkhöz mérten

• Elfogadni, hogy mindannyian önálló személyiségek vagyunk, akikhez másként szól(hat) az Úr.

• A hívek és a lelkipásztor(ok), valamint segítői(k) közötti hatékony együttműködést a lelkipásztori munkában

• Más plébániák, iskolák és más szervezetek közötti partnerséget, jó együttműködést

• A teremtett világ gondozását, mint Isten teremtményét és közös otthonunkat

Az egyház nem "egyszemélyes intézmény", hanem élő közösség, ezért mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy egy első találkozásban az egyházzal kapcsolatban a kívülálló mit tapasztal meg. Éppen ezért törekednünk kell "Krisztus lenni mindenki számára", (Krisztusra a saját életével rámutató ember-keresztény) akivel találkozunk. Előtérbe kell helyeznünk a szeretetet és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Krisztus kezeivé kell lennünk, kinyújtva azt a szegények, a kiszolgáltatottak és az egyháztól eltávolodottak irányába. 

A HIT ÚTJÁN, KRISZTUSBAN EGYKÉNT (2. rész): közös tevékenység, közös küldetés

Prioritások – Célok – Eszközök (Mit? Miért? Hogyan?)

Nagyon fontos, hogy amikor valaki találkozik velünk, akkor ez a találkozás örömteli, megerősítő, meghívó legyen az ő számára akár szentmisék, egyéb liturgikus alkalmak, akár szentség felvételével kapcsolatosan kerülünk kapcsolatba. Érezze, meg, hogy mellette, vele vagyunk és e találkozás által is elmélyít(het)i kapcsolatát Krisztussal, az egyházon keresztül.

Mivel a szentmisék a legtöbb ember számára az egyházhoz való kapcsolódás megélésének elsődleges módját jelentik ezért a megújulás elősegítése érdekében el kell mélyítenünk az Eucharisztia szeretetét, mint hitünk forrása és csúcsa iránt. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy Isten népe megtapasztalhassa Krisztus jelenlétét az Igében és a szentségekben. Ehhez hozzátartozik az igényes és közösen énekelt zenei szolgálat; a Krisztusra irányuló és a keresztény élet megélését segítő homíliák, amelyek megérintik a szíveket és cselekvésre ösztönöznek; valamint a "befogadó otthon" érzésének megtapasztalása.

Ennek érdekében fontos:

- barátságos fogadás, köszön(t)és, amikor templomba érkeznek a testvérek

- a templom belső és külső rendben tartása, igényes környezet megőrzése

- liturgikus szövegek előkészítése, kivetítés

- ministráns foglalkozások megléte, újak meghívása

- felolvasók, énekesek meghívása, "ének-próba", olvasás, zsoltár éneklés gyakorlása gyerekekkel

- szentmisék előtti csendes készület (Találkozni fogok az Úrral gondolat) elmélyítése, gyakorlása

- szentmise "magyarázat" ("Stop & go szentmise", Katekézis alkalmak)

Az evangelizáció azt jelenti, hogy mindenkivel megosztjuk az örömhírt, különösen azokkal, akik bármilyen okból kifolyólag eltávolodtak, elszigetelődtek, vagy még nem kaptak meghívást, arra hogy meghallják az evangéliumot. Minden cselekedetünkben az a küldetésünk, hogy Krisztust testesítsük meg mindenki számára, akivel találkozunk.

Ennek segítése, ha templomaink valóban hívogató és jó közérzetet biztosító, Istennel való találkozás helyszínei tudnak lenni. XIV. Leó pápa mondta az elmúlt héten: "Még hosszú út áll előttünk. Ne fáradjunk el: újult erővel vállaljuk fel újra a reform ihlette jó kezdeményezéseket, és egyúttal keressünk új utakat és módszereket." Hangsúlyozta a pápa az egyházmegyei liturgikus hivatalok felelősségét, beleértve a papok és laikusok folyamatos képzését, valamint a plébániai liturgikus csoportok, kántorok, lektorok és oltárszolgák (ministránsok) koordinálását.

Azon kell dolgozni, hogy az egyházi életnek ez a területe ismét vonzóvá váljon, és képes legyen bevonni azokat az embereket, akik hozzáértőek, vagy legalábbis hajlandóak a szertartások előkészítésére, valamint az éneklés, az igehirdetés és a szent terek díszítésének közös felelősségére összpontosítanak.

Erre is vonatkozhat Szent XXIII. János pápa jól ismert tanítása: Keressük azt, ami összeköt, és ne azt, ami elválaszt minket egymástól.

Boldog Bódi Mária Magdolna - Újabb magyar a boldogok között! Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatják.

Excellenciás Apostoli Nuncius Úr! Érsek és Püspök Urak! Kedves Paptestvérek, Szerzetestestvérek és Nővérek! Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Szüzet emelt ma oltárra az Egyház: érintetlenségét kövessük! Vértanút avattunk boldoggá: ajánljuk fel a magunk áldozatát! Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú 24 éves sem volt, amikor életét áldozta a hitért és a tisztaságért. Vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett fiatal élet megkoronázása. Igaz, hogy nehéz környezetben látta meg a napvilágot. Igaz, hogy a háború idején sokan szenvedtek és meghaltak, de az ő esetében ez mégsem csupán a sors csapása volt, hanem egy mély, elkötelezett, katolikus vallásosság megkoronázása.

2. Magdi apostoli lelkülete már iskolás korában jelentkezett. Szeretett volna fegyelmet tartani az osztályban. Néha játék közben még hitvitákat is rendeztek osztálytársaival, ahol mindenki a saját vallását védte. Ő mindig a katolikus csoport vezetője volt. Szívében ott élt az apostoli lelkület. 1941 nyarán a péceli lelkigyakorlatos házban végezte első zárt lelkigyakorlatát. Az Actio Catholica számára képeztek világi apostolokat. Magdi szeretett volna szerzetes lenni, de nem vették fel, mert szülei nem éltek házasságban. Világi apostolként viszont megérezte a kegyelem erejét. Lelkesedett, kutatott. A Katolikus Dolgozó Lányok Országos Szövetsége ebben az időben keresett vezetőképzésre rátermett munkáslányokat. Magdi Fűzfő-Gyártelepen dolgozott. Nagy örömmel vett részt ezen a képzésen.

Hivatásának tekintette, hogy dolgozó lányként neki kell Krisztushoz vezetni a többi munkásokat.

Ugyanakkor szorongó szívvel látta családja helyzetét. Édesapja sohasem kapott vallásos nevelést, azt sem tudta, milyen vallású. Magdi viszont imádkozott és áldozatokat ajánlott fel az egész családért. Nem csupán apostoli lendületet érzett, hanem Krisztus iránti különleges szeretetet is. Nem hagyott fel a gondolattal, hogy egészen neki szentelje az életét. Ezért, bár szerzetes nem lehetett, 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén magánfogadalmat tett: örökös szüzességet vállalt Krisztus iránti szeretetből.

Állandó kegyelmi életét gondosan őrizte. Rendszeresen járt gyónni, napját szentmisével és szentáldozással kezdte. Erre másokat is rávezetett, fellelkesített. Amikor bartánői elkeseredtek, megvallotta nekik: "Én is levert vagyok néha. Akkor bemegyek a templomba, és elmondok Jézusnak mindent. Attól megvigasztalódom." Volt olyan munkatársa, akit meggyőzött, hogy ne káromkodjon többet. Másokat rávezetett, hogy kérjék bátran a szentek közbenjáró segítségét. Ismét másoknak sokszor kölcsönadta cipőjét, kabátját, hogy el tudjanak menni szentmisére.

3. Mint a szentek közül sokan, ő is megérezte, hogy milyen sors vár rá. Egy lelkigyakorlat után barátnőjével beszélgettek arról, hogy szentek lesznek. Később pedig egy lelki beszámolójában azt mondta: "A halálra vezető körülményeket siettetni vagy előidézni nem szabad!" "A keresztény embernek a halál elől menekülnie kell mindaddig, amíg választás elé nem kerül: a bűn és a halál között. De ha választásra kerül a sor, gondolkodás nélkül a halált választja. Ez a vértanú." Egy imádkozó közösségben azt is hozzátette: "meglátjátok, én fogok elsőnek meghalni közülünk."

1944 végére a harcok zaja egyre közelebbről hallatszott, gyakoribbá váltak a légiriadók – a front Litér felé közeledett. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, amelynek közössége a háború hosszú évei alatt óriási veszteségeket szenvedett, sok litéri férfi soha nem tért haza a harcmezőről. Aznap délután Magdi néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk.

Egyikük a bunkerbe küldte Magdit, aki tudta, mi vár rá, sokat hallott a katonák által elkövetett erőszakról. Tisztaságát védelmezve a zsebében tartott kisollóval megszúrta a katonát, és menekülni próbált, közben a többi asszonyt figyelmeztette a veszélyre. Pár pillanattal később a Magdira támadó katona megjelent az udvaron, és azonnal lőtt – a beszámolók szerint hat golyó fúródott a lány testébe. Az első lövés után Magdi megállt, a második lövésnél karjait az ég felé tárta, majd összezárta ezekkel a szavakkal: "Uram, Királyom! Végy magadhoz!"

4. Bódi Magdi nem csak a tisztaságát védte, hanem Krisztus iránti hűségből és szeretetből adta életét. Mindhalálig megtartotta fogadalmát.

Áldozata közvetlen hatással is volt környezetére. A többieket elkerülte a halálos veszedelem. Családtagjai életébe pedig beköltözött a hit és a szeretet. Szülei rendezték házasságukat. Az őt ismerők között pedig elterjedt vértanúságának és életszentségének híre. Ezért már az 1945-ös év során elkezdték gyűjteni az adatokat, a tanúságokat. Halála után szinte rögtön csodálatos imameghallgatások kezdődtek.

5. Az Egyház Bódi Mária Magdolnát ma hivatalosan is a boldogok sorába iktatta. Azért tettük ezt, hogy példáját kövessük, és közbenjárását bizalommal kérjük. Bódi Mária Magdolna a tisztaság vértanúja volt. Manapság tisztaságról beszélni bátorságot kíván. Tisztaságra vállalkozni pedig nem valamiféle extrém teljesítmény, hanem a Krisztus iránti személyes szeretet nagy elhatározása. Mindenki a maga állapota szerint hivatást kapott a tisztaságra. A házastársak a hűségre, a fiatalok a fegyelmezett előkészületre életük nagy döntése előtt, akik pedig a cölibátust, a szüzességet vállalták, hivatást kaptak a Krisztus iránti teljes odaadásra és az emberek teljes szívvel való szolgálatára. Bármilyen nehéz is mai világunkban vallani és követni ezt az eszményt, az isteni kegyelem csodákat képes alakítani az ember életéből.

Egy-egy igaz és szent ember lelki központja és támasza lehet egész közösségeknek. Irányt mutathat életében és halála után.

Boldog Bódi Mária Magdolnával elmondhatjuk, amit Szent Ambrus püspök írt Szent Ágnes vértanúságáról: "Már az is méltánytalanság a Jegyessel szemben, ha más jövendőbelire várunk. Azé leszek, aki már előbb engem választott." "Csak láttad volna, hogyan remegett a hóhér, mintha ő lett volna az áldozat! Reszketett a keze és belesápadt az arca annak a másik életnek az elvesztésébe, pedig ez a leány nem féltette a saját életét. Látjátok, ebben az egy áldozatban két vértanúság van: a tisztaságé és a hité. Szűz maradt és a vértanúságot is elnyerte."

Boldog Bódi Mária Magdolna szűz és vértanú, könyörögj érettünk! Ámen.